mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2022. Május « | »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
Szavazó

"A múltat be kell vallani"

2008-08-25 22:13:33
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Dr. Molnár Csaba 

Forrás: Népszabadság


Augusztus 25-én lesz egy éve, hogy az Antall-kormány egykori honvédelmi minisztere, az antifasiszta, majd kommunista, késõbb - De Gaulle alatt - kulturális miniszter André Malraux-tól vett idézettel útjára bocsátotta a Magyar Gárdát. A jobboldal történelmi emlékezetének teljes zavaráról tanúskodott, hogy az egyének velük született jogait és az alkotmányos intézményrendszert figyelmen kívül hagyó, félkatonai szervezet avatásán egy antifasiszta írótól idéznek. Für Lajosnak persze nem volt mitõl tartania, a résztvevõk, ha tudták volna is, ki volt Malraux, elhazudták volna a múltját. A (szélsõ)jobboldal történelemhez való viszonya nem épül semmi másra, mint a múlt elhallgatására, a felejtésre, a kulturális emlékezet politikai manipulálására.



Ma már világos: a jobboldalnak nem áll érdekében egy emlékezetközösség létrehozása. Annak ellenére, hogy a beköszöntött posztnemzeti állapotban egy politikai közösség kötõerejének megóvása csak újragondolt nemzeti identitás révén lehetséges, melyhez hozzátartozik a történelmi felelõsségvállalása és a traumákból való közös részesedés is. A történelmi bûnök eltussolása révén az újabb generációk számára nem nyílik mód arra, hogy megõrizhessék nemzeti identitásukat. A demokratikus baloldalra marad a feladat, hogy a történelemrõl és a múltunkról folytatott diskurzust az állampolgárokra is kiterjessze.

A második világháborút követõen Nyugat-Európában konszenzus "született" arról, hogy a holokauszt borzalma, a náci és fasiszta szégyen, továbbá az egyes nemzetek kollaborálása referenciapontként épül be az adott társadalom és generációk történeti tudatába. Az akkori magyar társadalom nem nézett szembe azzal a ténnyel - és egy része a mai napig elhallgatja -, hogy a holokauszt nemcsak egyetemes és zsidó, hanem magyar tragédia is. Az áldozatok a magyar politikai közösség részét alkották. A Magyar Gárda és a hozzá kötõdõ szélsõjobboldali politikai szubkultúrák éppúgy tekintenek ma is a romákra, a liberálisokra, a homoszexuálisokra, a zsidókra, a szocialistákra, mint történelmi elõdeik. Minden mértéktartást és racionalistást nélkülözve nyomják rá a "kommunista" stigmát a harmincas éveikben járó és politikai szocializációjukat tekintve a 90-es évek végén felnövõ szociáldemokrata (politikus)generációra éppúgy, mint a Hollán Ernõ utcában felvonuló antifasiszta egyetemistákra. Bárkire, aki szerint például az árpádsávos zászló nemcsak történelmi jelkép, hanem több mint félmillió magyar ember halálának metaforája is.

A közös történelmi felelõsségvállalásának nyit teret, ha szembesülünk zsidók, romák, szociáldemokraták, kommunisták, mérsékelt jobboldaliak, ellenállók üldözésével szembeni társadalmi passzivitással, a nácikkal való kollaborációval és a háború után történtekkel - a kelet-európai szocializmusokkal is. A történelmi felelõsség erkölcsi természetû, mely Komoróczy Géza megfogalmazása szerint "abban áll, hogy az ember felismeri: a múlt kihat a jelenre, a tettek következményeiben, a helyzetek továbbélõ változataiban (...) A történelmi felelõsség a kultúra egyik eleme." A szélsõjobboldal és a Magyar Gárda arra mondott nemet, hogy a holokauszt és a Horthy-korszak tényei hazánkban a kollektív emlékezeti problémák legyenek. Ahogy Jürgen Habermas 1986-ban a német történészvita során írta: "egy konzekvenciától tartanak: a kritikusan átrostált tradícióelsajátítás ténylegesen nem erõsíti a megszokáson alapuló erkölcsiségbe vetett bizalmat, nem segíti elõ az azonosulást ellenõrizhetetlen példaképekkel".

A demokratikus baloldal a holokauszt utáni csendbõl és hiányból, '56 októberébõl és az 1989-es év élményébõl merít. Elutasít minden olyan cinikus politikát, mely, ha látens formában is, de szövetségre lép szélsõségesekkel. A gázkamrák és munkatáborok szörnyûsége után a kedélyes és gunyoros zsidózás (vö. Bayer Zsolt: A medence és környéke, Magyar Hírlap, 2008. március 18.) is antiszemitizmus. Komoróczy Géza tanácsát követve: "meg kell tisztítani szavainkat. Ez a legkevesebb, ez a kezdet." A demokratikus baloldalnak teendõje azonban az 1956-ot követõ rendszerrel akad. Nem lehet sajátja, ami a jobboldalon mûködési mód lett: a történelem relativizálása és a szelektált emlékezet. Erkölcsi tartalék rejlik abban, ha a Kádár-rendszerrõl való tudást nem töltjük fel személyes élményeinkkel. Az erkölcs és a történelmi felelõsség nem lehet oral history tárgya. Sokkal komolyabb a tét, az, hogy a magyar társadalom képes-e megújult nemzeti identitással és történelemszemlélettel belépni a jelenbe.

A Kádár-rendszert követõen újra meg kell határozni a baloldali ethosz tartalmát, jelentõs részben a múlt feldolgozásával. A jobboldal már nagyon messze került attól a történelemismerettõl és bátor véleményformálástól, melyet Orbán Viktor szavai tükröztek Nagy Imre újratemetésekor. Orbán és pártja azóta szövetséget kötött azokkal, akik sokat szenvedett börtönviselteket megélhetési '56-osoknak titulálnak, az egykori állampárt funkcionáriusaival, akik évtizedekig ellenforradalomként oktatták azt, amit e sorok írója már forradalomnak tanult, és helyi szinten összefonódik a posztfasiszta szervezetet megalapító Vona Gábor pártjával. Õk akarnak dönteni arról: ki a jó ügynök és ki a besúgó, ki a bûnös és ki az áldozat, ki a hõs és ki a gyáva. A részleges emlékezés önkényessége gyógyíthatatlan sebet ejt a nemzeti identitáson és politikai közösségén. A szélsõjobboldali és bizonyos "mérsékelt" jobboldali körökben közös vonás a történelmi felelõsség kisebbítése és elutasítása, az elkövetett bûnök meghamisítása. A baloldal identitásának alapja ezzel szemben a kritikus történelemszemlélet.

Míg a roma és zsidó holokauszt minden tizedik áldozata, addig a Magyar Gárda és a szélsõjobboldali szubkultúrák valamennyi potenciális áldozata magyar állampolgár.

Amíg a mérsékeltnek tekintett jobboldal nem segít a peremével érintkezõ szélsõségesek ellen fellépni, addig hallgatólagosan társul ahhoz a politikához, mely a szegénység kriminalizálásán, az elesettek "ingyenélõként" való megbélyegzésén, kisebbségek deviánsként, "betegként" való kezelésén, a gyújtogatás "alkotmányos jogként" való elfogadásán alapul. A Magyar Gárda-ügy a mérsékelt jobboldal utolsó lehetõségek egyike, hogy õszintén elvégezze történelmi hagyományának kritikai felülvizsgálatát. Egyelõre ennek a szándéknak semmi jele. Az Orwelltõl jól ismert logika jellemzi a jobboldali emlékezés rítusait: a múlt folyamatos újraírása révén kívánják uralni a jövõt. Uralni az emberek gondolatait pedig annyi jelent, mint elvenni tõlük múltjukat, megtagadni fájdalmukat, közönyösnek lenni jövõjük iránt. A történelem a 90-es évek divatos szólama ellenére sem ért véget, és azt nem kizárólag a jobboldal, hanem az egész politikai közösség írja.

 

 A szerzõ a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium államtitkára, országgyûlési képviselõ (MSZP)

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008