mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2022. Május « | »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
Szavazó

Deutsch Gábor: Tévedések szelíd korrekciója

2008-08-27 21:46:23
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Forrás: Új Élet


„A széthúzás átka hatalmába kerítette a zsidó népet, ebbõl a csapdából nagyon nehéz szabadulni.”

 

Nem szívesen foglalkozom az alábbi témával világi lapokban, vallási kérdésekkel igen, de materiális problémával nagyon nem. Bonyolult dolog. Jobb megvitatni felekezeti sajtóban. De Köves Slomónak, az EMIH rabbijának a legkülönbözõbb világnézetû médiákban megjelenõ írásaira, nyilatkozataira kénytelen vagyok reagálni.


 

slomo.jpg
Köves Slomó (Forrás: www.zsido.com)

Elöljáróban elmondanám, Köves Slomó rabbit 12 éves kora óta ismerem, kölcsönösen sokat tanultunk egymástól. Vagy 30 évig funkcionáltam a Vasvári Pál utcai zsinagógában, amely a legrégebben mûködõ pesti zsidó imaház, és kb. 20 éve chábád rabbi vezetésével mûködik. Oberlander Báruch rabbit nagyon tisztelem, nemcsak azért, mert nagyapja tanított, apja bátyámnak osztálytársa volt, hanem azért is, mert az általa Magyarországon megalapított Chábád Egyesület sok szép könyvet adott ki, sok érdekes elõadást szervezett. Beszédeit nagy figyelemmel kísértem. Éppen azért méltatlannak tartom, hogy Köves rabbi úr, aki szemeim elõtt izmosodott ifjú titánná, minden cáfolat ellenére mereven ragaszkodik több tévedéséhez. Például a Mazsihisz nem neológ szervezet, hanem a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége. Tagja többek között az Autonóm Izraelita Ortodox Hitközség. Alelnöke Herczog László, az ortodoxia elnöke. Azért csatlakoztak, mert bizonyos kérdésekben egy nyelven kell beszélni. Tagja még a debreceni Status Quo Ante Hitközség is, azon a jogon, hogy ott alakult meg 23 szervezettel 1928-ban a Status Quo Szövetség. Illetve a Hajdúság fõvárosában volt a székhelyük. Nehéz lenne azt mondani, hogy a legtöbb templom, amely a Síp utcához tartozik, neológ volna. A Hegedûs Gyula utcai, a Nagyfuvaros utcai és még néhány, úgynevezett neológ zsinagóga szertartása közelebb áll az ortodoxhoz, mint a Köves Slomó által neológnak nevezetthez.

A Síp utcai hitközség hivatalosan Pesti Izraelita Hitközségnek vagy Kongresszusinak nevezte magát. A neológ meghatározás azért problematikus, mert ha egy külfölditõl megkérdeznénk, mit ért e szó alatt, azt felelné, ahol a bima elöl van, ahol szombaton is orgona szól, vegyes kórus mûködik, az elválasztást férfiak és nõk között nem veszik komolyan, a rabbi és a kántor ornátust viselnek. De hiszen most már ilyen zsinagóga az egész országban talán kettõ vagy három van. A Dohány, a szegedi, és nem is tudom, van-e még olyan hely, ahol e forma szerint imádkoznak. De akkor a többi hová sorolható? A legtöbben gondolkodás nélkül azt mondanák, hogy status quók. Na, most vagyunk bajban. Akkor kit illet ez a megnevezés?

Az az állítás sem állja meg a helyét, hogy nem volna baj, ha 5-6 hitközség munkálkodna, és akár versenyeznének egymással. Többszörösen sem volna jó. A hitközség nem iskola, amelynek tagjai akár még versenyezhetnének is egymással, hanem érdekérvényesítõ szervezet, és mint ilyen, a tapasztalat szerint: kettõ nem több, mint egy; három kevesebb, mint egy; négy kevesebb, mint nulla.

Az érdekérvényesítés megsemmisítésének kipróbált módszere a fantomszervezetek számának korlátlan növelése. Egymással szembeállítják ezeket, legitimitásukat, állásfoglalásukat megkérdõjelezhetik, megkontrázhatják. A másik gond, hogy alig 150 év alatt hihetetlen erõs, gazdag intézményrendszert alakítottak ki õseink. Templomokat, iskolákat, kórházakat, óvodákat, szeretetotthonokat építettek és mûködtettek. Mindez elképzelhetõ lett volna számos apró hitközség tevékenysége nyomán? És most a maradék intézmények és a szociális intézkedések mûködésérõl ki gondoskodna? Csak azt halljuk, hogy kapni. A feladatok vállalásáról nem esik szó. Arról nem beszélve, hogy ez a nézet a status quo szellemmel ellentétes. Veszélyes csatornát nyitottak meg, alakulhat akár 18 hitközség, talán meg is fog történni. A torta nem lesz nagyobb, csak semmire nem fog pénz jutni.

A kárpótlások kezdetén, a kilencvenes évek elején a tárgyalóasztalnál vagy egy tucat szervezet képviselõje foglalt helyet, és egymással vitatkoztak. A tanácskozást vezetõ miniszter felállt, és közölte: ha közös nevezõre jutottak, jelentkezzenek, akkor folytathatják az értekezletet. Ezért szûkült le a tárgyalódelegáció a jelenlegi formára.

Magam mindig a zsidóság egységéért küzdöttem. Úgy látszott, nem reménytelenül. De elfogadhatatlan, hogy okmányokat, még ha helyesen kitöltik is, ne fogadják el az utca címétõl függõen („Dob utca”, „Síp utca”).  A Mazsihisz szervezeti szabályzatának gondos szövegezése a rendszerváltás után felvette Joszef Káró szabálygyûjteményének elismerését. És ezt a rabbik többsége komolyan is gondolta. A londoni székhelyû Európai Vallásos Szövetség személy szerint is több, Síp utcához tartozó rabbi jámborságában nem kételkedett, látszott az alagút végén valami fény. Már-már a közeledés elérhetõnek tûnt, amikor derült égbõl villámcsapásként ért minket a hír az EMIH megalakulásáról, amely egységesnek mondja magát, bár egyetlen szervezet – az egyébként tisztes Chábád – áll mögötte. Óvodájába nem vettek fel egy pesti felnõttképzésben tanuló és tanító izraeli fiatalember gyerekét, mert mint mondták: túl vallásos, mit szólnának hozzá a többi szülõk. Érdekes, a neológnak kikiáltott Benjámin Óvoda, amely a minden zsidót képviselõ Mazsihisz-hez tartozik, szeretettel fogadta a gyermeket.

Mojse Moskovits, a Kisvárdáról származó, sokáig külföldön élõ, de késõbb visszatért és szülõvárosában eltemetett bölcs határozottan állította, hogy a Magyarországon falvakban, kisvárosokban ténykedõ rabbik hosszú sora semmivel sem maradt el lengyel vagy litván kollégáktól. Ez az egyébként nagyon tisztelt lubavicsi rabbira is vonatkozik. Nagy egyéniség volt, de nem az egyetlen. Senki sem marasztalható el, ha nem õt tartja mesterének, hanem a pozsonyi Hászám Szojfert, vagy éppen a belzi, a szaploncai, urambocsá, a szatmári rabbit. Szelektálni, ajtót bezárni nem lehet, hogyha hitközségnek mondjuk magunkat. Jöhetnek és jönnek reformerek, modernek és még modernebbek, a hagyománytól már teljesen idegenek, az ajtót elõttük sem szabad bezárni, de csak akkor, ha nem tekintik magukat hitközségnek. Maradjanak egyesületi szinten. Ne írjanak semmiféle okmányokat, mert nemcsak hogy nem fogadják el, hanem az országban hagyományosan és szabályosan megfelelõkben is kételkedni fognak. Annyit azonban megjegyeznék, hogy akinek reformer volt a nagyapja, annak unokája már a legritkábban lesz zsidó.

Mi lehet a megoldás? Az EMIH-et mint tévedést fel kell oszlatni. Nem lesz nehéz, mert tagságuk nemigen van. De a Chábádot mint egyesületet komolyan kell venni, tárgyalni kell vele, és minden fontos projektjüket támogatni kell. El kell ismerni az erényeket, amelyeket a könyvkiadásban, elõadásaikban, aktivitásukban elértek. Nem kivételezve, mert más szellemi mûhely is produkált jó könyveket, tartalmas elõadásokat, mûködtetett iskolákat, és nincsenek rózsás helyzetben e pénzszûke-világban. Õket sem lehet kizárni a támogatás rendjébõl.

Befejezésül hadd idézzek egy kiváló író nagyszerû sorozatának 18. darabjából, amit Jeremiásról írt. Bizonyára nem véletlenül szedette vastagon ezt a mondatot:

„A széthúzás átka hatalmába kerítette a zsidó népet, ebbõl a csapdából nagyon nehéz szabadulni.”

Felelõsen gondolkodva, a kivezetõ út megtalálható.
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008