mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2022. Január « | »
H K Sz Cs P Sz V
          1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31            
Szavazó

Amikor a cionisták a Sátánnal szövetkeztek

2008-09-01 22:28:39
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Kasztner és Eichmann vitatott alkuja


Forrás: HVG / Pelle János


Az ördöggel, azaz Eichmann-nal cimborált Kasztner Rezsõ, amikor sikerült 1944 végén a náci megszállás miatt reménytelen helyzetben lévõ másfélezer prominens magyar zsidót (és saját családjának tagjait is) vonatra ültetni és a biztonságos Svájcba menekíteni. De közben milliókra a biztos halál várt a nácik megsemmisítõ táboraiban. Hõs volt-e Kasztner, vagy pedig kollaboráns? A vita még mindig tart.



A több millió, nagyobb részt kelet-európai zsidó „nagyüzemi” jellegû elpusztítása a második világháború alatt az abszolút gonoszság megnyilvánulása volt, s ez a megállapítás az utóbbi két-hát három évtizedben már evidenciának számít. De az „abszolút gonosz” megtestesítõihez - azaz a zsidók deportálását és legyilkolását szervezõ SS tisztekhez – való viszony még a holokauszt eseményeinek utólagos elemzésekor, az akkori dilemmák rekonstrukciója során is vet fel vitatható kérdéseket.

A legtöbb indulatot a Kolozsvárról, a cionista vezetõk és Eichmann megállapodása alapján véghezvitt elsõ „szelektív mentõakció” epizódja váltotta ki. Ez volt az auschwitzi deportáltak közül 1684 fõt Svájcba kimentõ az u.n. „Kasztner-vonat”, melyrõl legutóbb Sárközi Mátyás az „érintett jogán” írt nemrég figyelemfelkeltõ cikket. (Sárközi Mátyás: Az érintett jogán a Kasztner-dilemmáról, Élet és Irodalom, 2008 augusztus 22.) Sárközy írásában hivatkozik egy Angliában most megjelent visszaemlékezésre, melynek címében jellemzõ módon újra megjelenik az abszolút gonosz, a Sátán alakja: (Dealing with Satan - Rezsõ Kasztner's Daring Rescue Mission, Johnatan Cape, 2008.)

Ugyanarról felkavaró a történetrõl olvashatunk, más megközelítésben az Izraelben élõ Gáll András idén megjelent kötetében. (Gáll András: Innen az Óperencián nem voltunk boldogok, Novum Verlag, 2008) A kötetben az 1930-ban, Kolozsváron élõ, Glancz Andrásként született szerzõ Egy outsider emlékei címmel írja le azt, hogyan került fel a Kasztner-vonatra 1944 májusában, és onnan hogyan szállították le, néhány nappal késõbb, Budapesten, arra hivatkozva, hogy nem fér bele a keretbe. A tizennégy éves fiú édesanyjával együtt túlélte a nyilas érát, de még utólag sem képes megbocsátani a cionista mentõakció szervezõinek, hogy elsõsorban a saját maguk, és családtagjaik kimentését tartották szem elõtt, és barátaik, rokonaik, hitsorsosaik felett mondtak – igaz, kényszerûségbõl, de mégis – ítéletet.

„Rezsõ úgy mentett, hogy egyszersmind megkönnyítette mások halomra gyilkolását. Mert a svájci csoport létrejöttének (az anyagiakról most nem beszélek) az volt az egyik elõfeltétele, hogy a prominens zsidó gentlemenek, akikkel Eichmann tárgyalt, biztosítják a deportáláshoz az 'üzemi csendet'. Hogy gyorsan és akadálytalanul menjen végbe. A lehetõ legkisebb erõbevetéssel.... A többiek úgy vártak a sorsukra, mint a birkanyáj a karámban. És a karám fölött prominens zsidó úriemberek énekeltek illúzióba ringató bölcsõdalokat. Aki életben maradt volna, azokat Kasztner Dezsõ küldte a halálba, meg a többiek, akik az altatásban segítségére voltak. Ezt nem lehet kitörölni a krónikákból. Nem tehette semmissé még az a Kasztner Emlékbizottság sem, mely az utókort megtévesztõ emléktáblát állított Kasztner Dezsõnek Budapesten.” (Idézet a könyvbõl, 646. oldal.)

Az 1906-ban született Kasztner Rezsõrõl és az Budapesti Segély- és Mentõbizottságról 2005-ben könyv jelent magyarul és angolul is, a Corvina könyvkiadó, illetve a CEU Press gondozásában, Szita Szabolcs tollából, Aki egy embert megment – a világot menti meg címmel. Ellentmondásos alakjáról a Kasztner-vonat címmel három részes dokumentumfilm is készült, Radó Gyula rendezésében. A könyv budapesti bemutatóján, ugyanúgy, mint a film vetítései után, rendre fellángolt a vita Kasztner megítélésérõl, ellentmondásos tevékenységérõl. Felmerült a kérdés: ki volt valójában Kasztner Rezso? Egy Schindler, egy Perlasca vagy egy Wallenberg? Netán gátlástalan nyerészkedõ, aki emberi életekkel üzletelt, miközben jól tudta, mi folyik Auschwitzban? Egyesek ma is a nácik odaadó kiszolgálójának, a zsidó népirtás egyik cselekvõ részesének tartják, ugyanúgy, mint Gáll András, vagy az a titokzatos merénylõ, aki 1957 márciusában, Kasztnert meggyilkolta.

Kasztner megítélését nehezíti, hogy nem ismerjük az alku pontos szövegét, melyet mint a Budapesti Mentobizottság alelnöke, Adolf Eichmann-nal kötött. A kényszerhelyzetben kötött megállapodás arról szólt, hogy ellenszolgáltatás fejében, náci felügyelet mellett, magyar és lengyel zsidókat Svájcba menekítenek. Az 1944 júniusában Svájc felé induló vonatra – melynek utasai Bergen Belsenben több hónapos „kitérõt” tettek - a cionista mozgalom vezetoi, jeles értelmiségiek szállhattak fel, vagy olyanok, akik meg tudták fizetni a fejenkénti minimum ezer dollárt. Kasztnerék jeles kolozsvári személyiségeket is vittek magukkal, akiknek mentése igazolta akciójukat. A Kasztner-vonattal menekült meg Zsolt Béla író vagy Szondi Lipót, a világhírû pszichiáter is.

1945 elején, amikor Kasztner a családját már biztonságban tudhatta Svájcban, többször visszatért Németországba, és Kurt Becher Obersturmbahnführerrel, Eichmann beosztottjával, járta a haláltáborokat, hogy zsidókat mentsen. Kasztner késõbb, a nürnbergi perben Becher mellett tanúskodott. Becher egyébként a zsidók értékeit Nyugatra szállító Aranyvonat tartalmából gazdagodott meg, és a háború után a magyar állam fontos üzleti partnerévé vált.

Kasztner mint újságíró Izraelben 1953–56 között a Közellátási Minisztérium sajtófõnökeként dolgozott. Ugyanakkor a meg nem mentettek pert indítottak ellene, és azt sem bocsátották meg neki, hogy Becher védelmére többször Nürnbergbe utazott. Az Izraeli Legfelsõbb Bíróság végül 1958-ban, post mortem, felmentette Kasztner Dezsõt, sõt, parkot neveztek el róla. Azzal érveltek, hogy végül is majdnem 1700 embert kiragadott a halál torkából. A cionisták a „ördöggel alkuba bocsátkozó” Kasztner érdemének tartják azt is, hogy Eichmannék 10-15 ezer kelet-magyarországi zsidót Auschwitz helyett az ausztriai Strasshof környéki munkatáborokba küldtek, ahol sokkal jobb esélyük volt a túlélésre.
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008