mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2022. Május « | »
H K Sz Cs P Sz V
            1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31          
Szavazó

Miért írtam alá?

2008-09-09 21:58:35
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

Ungváry Rudolf / Forrás: Népszabadság


Elsõsorban azért írtam alá a Magyar Demokratikus Chartát, mert gyengének érzem magamat is, és gyengének érzem mindazokat együttvéve is, akik számára egyre nehezebben viselhetõ lelki teher a magyar szélsõjobboldal megerõsödése.



A magyar jobboldal jelentõs részét súlyos felelõsség terheli ezért a térnyerésért. Politikai ellenfeleikkel szemben megpróbálják egyedül magukat a magyarság és a nemzeti érdekek képviselõinek beállítani. A legnagyobb - ma jobboldali - ellenzéki párt számos hangadója következetesen magyarellenességgel, vezére pedig idegenszerûséggel vádolja a baloldal és fõleg a liberálisok képviselõit. Ez az immár több mint egy évtizede követett stratégia a velejéig kirekesztõ, és éppen ennek köszönheti növekvõ népszerûségét: a legerõsebb politikai mozgatóerõre, az indulatokra épít.


Az egyre szabadabban megnyilvánuló, a nemzeti és erkölcsi frazeológiába bújtatott indulati politizálással szemben a mai baloldal és a liberálisok még nem tudtak sem egyenértékû ellenerõt állítani, sem megfelelõ politikai stratégiát felmutatni. A jobboldali köntösbe öltöztetett indulatok lassan kibontakozó, szabad megnyilvánulásai fokozatosan felébresztették az elmúlt fél évszázadban tetszhalott szélsõjobboldali ösztönöket is. Mára olyan demokrácia alakult ki, amelyben együtt kell élni a nyíltan antiszemitákkal (akik mégsem tekintik magukat antiszemitáknak) és a nyíltan nyilasokkal (akik mégsem tekintik magukat nyilasoknak). A magyar politikai életben megint mindennapossá vált az ámítás és a hazudozás. Nem elõzmények nélkül. Végzetesen hazug volt az már 1945 után is, amikor megszabadultunk a nyílt szélsõjobboldaliság uralmától, hogy attól kezdve az ugyancsak velejéig hazug baloldali világmegváltás elnyomását viseljük el. A magyar jobboldal elitjének egy része kirekesztõ politizálásával egy baloldali hagyomány folytatója.

A jobb- és baloldali, a liberális és a konzervatív demokraták elválaszthatatlan civilizációs erõk. Az õ váltógazdálkodásukon alapul a demokráciák dinamizmusa és öntanuló képessége. A mai magyar jobboldal nagy része azzal, hogy egyedül magát tételezi nemzetinek, cserbenhagyta baloldali és liberális váltótársait. Ebben pont olyanok, mint kommunista elõdeik: azokat is az a meggyõzõdés fûtötte, hogy nincs szükségük nyílt politikai ellenfelekre, mert saját magukat tartották a legjobb kritikusaiknak. És ennek a jobboldalnak a többsége cserbenhagyta ellenfeleit azzal is, hogy a szélsõjobboldallal szemben választási megfontolásokból, de olykor öntudatlan, érzelmi okokból sem lép fel nyíltan. Ahogy 1945 után a baloldaliak jelentõs része cserbenhagyta a jobboldaliakat és a liberálisokat a szélsõbaloldali kommunistákhoz közeledve. Ezeknek a baloldaliaknak ezért súlyos árat kellett fizetniük, s kell még ma is. Lehet, hogy a szélsõjobboldaliak iránt érzelmileg vagy taktikailag nyitott jobboldaliakra sem vár más sors. A mai magyar jobboldal jelentõs része alig tanult valamit, de kétségbeejtõen sokat felejtett.

Ha ez a fajta jobboldal hatalomra kerül, kétszeres cserbenhagyás árán fogja majd élvezni a hatalmát. Egy ilyen hatalomban Káinként hosszú távon csak tönkremenni lehet. Nehéz, de alapvetõ tanulságokat hozó évek várnak ránk (csak legyen rá elég idõnk az Európai Unión belül).

Másodsorban azért írtam alá a chartát, mert a nyilatkozattervezetbõl az derül ki, hogy a kezdeményezõk megpróbálják tudatosítani a nemzethez tartozásuk természetes és senki politikai gazember által el nem vehetõ jogát. Nem mintha a nemzethez tartozás kulturális élménye önmagában kardinális politikai kérdés lenne, mert normális körülmények között senki sem foglalkozik azzal, ami természetes. A magyar politikai életben azonban természetellenes állapot alakult ki: immár választók tömegei hiszik, hogy lehet alapja a baloldaliak és a liberálisok nemzetidegenségérõl szóló vádaknak, hihetõ, hogy e két politikai irányzat képviselõi idegen (értsd: zsidó) érdekek szolgálatában állnak.

Nem hiszem ugyan, hogy chartákkal és aláírásokkal ez ellen sokat lehet tenni. Még kevésbé hiszem, hogy szerencsés, ha ilyen chartát miniszterelnök kezdeményez, akinek inkább az a feladata, hogy kormányozzon. Az tart az aláírók mellett, hogy zavart volna, ha nem állnék melléjük. Még akkor is zavart volna, ha most az is zavar, hogy olyanokkal kerülhetek egy kalap alá, akik nem a szövetségeseim. Mert nem szövetségeseim azok a baloldaliak és liberálisok, akik egy korlátolt politikai-világnézeti örökség foglyaként nem képesek politikailag mit kezdeni a nemzeti hovatartozás kérdésével, a nemzetállam szégyenteljes asszimilációs elnyomó hatalmával, a kulturális autonómia kollektív jogával. Nem szövetségeseim azok sem, akik továbbra is elvárják, hogy 1945 hivatalosan és az egész magyar kultúra számára felszabadulás legyen, ne csak puszta megszabadulás az egyik gyalázattól.

A szélsõjobboldal a demokrácia fennállását ugyan nem fogja tudni igazán veszélyeztetni, de az élet minõségét - nem utolsósorban pedig a magyar jobboldal erkölcsi hitelét - nagyon is. Ez a veszélyeztetés annyira ordas, annyira primitív és annyira ízléstelen, hogy végsõ soron akár egyedül is aláírnék. A ma lehetséges sok rossz választás közül ez talán az egyik kevésbé rossz.


A szerzõ író

 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008