|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
Forrás: Konzervatórium
A szöveg, mely tulajdonképpen trivialitásokat fogalmaz meg, éppen lecsupaszítottságával szolgálhat egy új, immáron megtisztult zsidó keresztény párbeszéd alapjául.
Ablonczy Balázs - Novák Attila: Tizenkét állítás a Soáról
1. A holokauszt zsidó, egyetemes és magyar tragédia.
2. A holokauszt megtörténtét tagadni és az áldozatok tudományosan megállapított számát politikai vagy ideológiai okokból kisebbíteni morálisan és történelmileg elfogadhatatlan.
3. A holokauszt áldozatai ártatlanok voltak
4. A holokauszt annyiban zsidó ügy, hogy a zsidóságot érintette, ezért érthetõ a (magyar) zsidó történelemben és történeti tudatban játszott kiemelkedõ szerepe. Ugyanakkor a holokauszt magyar ügy is, mert magyarokkal történt, akik ugyanolyan polgárai voltak az országnak, mint bárki más.
5. A holokauszt egyetemes ügy, mert az ártatlanok szenvedése univerzális fájdalom, nem korlátozható fajra vagy nemre. Erre éppen a Szentírás tanít bennünket.
6. Az áldozatok tiszteletet érdemelnek.
7. Magyarország ugyan megszállt ország volt, azonban a gettósítás majd a deportálás nem mehetett volna végbe a társadalom jelentõs részének közönye és a magyar hatóságok közremûködése nélkül. Ebben áll a magyar felelõsség.
8. Ha egyetértünk azzal, hogy a nemzet történetileg kialakult kulturális közösség, az utódokat összeköti az elõdökkel a közösen vállalt múlt. Ezért szembe kell néznünk azzal, amit az õsök a múltban elkövettek. Ez felelõsséget jelent, a történelmi hibák számbavételét, valamint a teljes nemzeti történelmi múlt felvállalását és a megfelelõ következtetések levonását.
9. A magyar múltat nem sajátíthatja ki senki, sem ideológiai, sem pártalapon.
10. Meg kell emlékeznünk azokról, akik életüket kockáztatták az üldözöttekért. Az õ történetük feltárása fontos feladat, helytállásuk hagyománya a magyar történelem egyik fontos és tiszteletreméltó fejezete.
11. Nem üres aktuálpolitikai kijelentések kellenek a felelõsség feltárásához, hanem személyes és kollektív önvizsgálat illetve párbeszéd.
12. Nem méltó a holokausztot politikai játszmák terepévé tenni, mert ezzel éppen áldozatainak emlékét gyalázzuk meg.
A szerzõk válaszai a kérdésünkre, hogy miért érezték szükségét a tizenkét, teljesen evidens állítás megjelentetésére, és hogy milyen üzenetet szántak az írásnak:
Ablonczy Balázs: Örülök, ha evidenciának látszik. Az én tapasztalataim e téren rosszabbak. Volt bennünk valamiféle népnevelõ jelleg, de - reményeim szerint - ez nem valamiféle értelmiségi sikongatás a „barna esõrõl”: mindössze jelzés, hogy a Kommentár minden totális diktatúrával szemben áll, és minden totális diktatúra áldozatával szolidáris. Ezen felül magyar tragédiának érzi a Soát. Én ezt akartam elmondani, és meglepõen kevés egybecsiszolásra volt szükség Attila mondanivalójával. És nagy megtiszteltetés, hogy a mostani Szombat hozza egy forrásközlésemet, amibõl talán az is látszik, hogy sok mai diskurzus már hetven éve is a helyén volt, létezett.
Novák Attila: …[A] magam nevében azt mondhatom, hogy éppen azért, mert az utóbbi idõkben ezek az evidenciák megszûntek evidenciának lenni: a zsidózás, a holokauszt-tagadás és a különféle történelmi sérelmek versenyeztetése, valamint a holokauszt napi politikai célú felhasználása (ezt a baloldali politika is alkalmazza) széles körökben terjedt el. Annak pedig nagyon komoly és pozitív üzenete van, hogy mi ketten, keresztény és zsidó identitású emberek, akik képesek a Másik hangját is meghallani, egy jobbközép konzervatív folyóiratban próbáljuk meg újraépíteni a két part közötti, kissé már korhatag és leszakadófélben lévõ hidat. Ha így tenne mindenki az egész országban, sõt a világon is, jobb lenne élni ezen a földtekén.
(A 12 állítás a Soáról a Kommentár 2008/3. számában jelent meg. Az írást a szerzõk és a Kommentár engedélyével közöljük újra itt és a Konzervatórium.hu-n.) |