
Doktor Molltól azt kérdezte egy fiatalember, aki nem járatos zsinagógákban, de szeretne járatos lenni, hogy az istentiszteleten a zsidók miért csörgetik meg a perselyt, miután pénzt dobtak bele, talán ez is valami érthetetlen,
furcsa zsidó szokás,
mint a többi, ezt kérdezte ez a fiatalember, és Doktor Moll először nem is értette a kérdést, a perselycsörgetés ugyanis nem parancsolat, erről nem ír a Tóra, vagy ha mégis micva volna, és írna róla a Tóra, akkor Doktor Moll még nem hallott róla, s habár a zsidóság mind a 613 parancsolatát nem tudja kívülről (azaz nem tudja belülről, ahogy a kislánya mondaná), arról azért csak volna némi fogalma, hogy istentiszteleten a perselyt kötelező-e megcsörgetni, vagy nem kötelező, elvégre ő maga is szokott a perselybe pénzt dobni, elhatározta hát, hogy leteszteli a dolgot gyakorlatban, jobban megfigyeli, hogy a zsinagógában vajon
ki csörgeti meg
az ezüstözött színű dobozkát, és ki az, aki nem csörgeti meg, talán ebben rejlik a dolog nyitja, ha egyáltalán van dolog, és van neki nyitja, úgyhogy legközelebb a zsinagógában nagyon figyelt, és azt vette észre, hogy miután az emberek bedobtak egy-egy érmét a perselybe, akkor vagy megcsörgették, vagy nem csörgették meg, azaz Doktor Moll nem fedezett föl semmilyen rendszert a megcsörgetem-nem csörgetem meg kérdésében, egyesek csörgettek, mások pedig nem csörgettek, s emiatt Doktor Moll kissé csalódott volt hát, mert úgy érezte, hogy csalódást fog okozni annak a fiatalembernek, aki az efféle apró részletek iránt is oly fogékony lélek, szóval szomorkásan ment oda a perselyhez, hogy lerója az adományát,
beledobott egy kétszázast,
de az megakadt a nyílásban, kiállt a felső fele, az alatta lévő érmék miatt ugyanis már nem fért bele a perselybe, s ekkor Doktor Moll önkéntelen mozdulattal megfogta a dobozkát, rázott egyet rajta, s hopp, a kétszázas beleesett a perselybe nagy csörrenéssel, mire Doktor Moll a jobbjával a levegőbe csapott, ez az, megvan a megoldás, rikkantotta, mire a többiek döbbenten néztek rá, bocsánat, makogta Doktor Moll, és vörös képpel visszakotródott a helyére, a leghátsó padba, és nem is mert fölnézni jó darabig, pedig igazából nagyon örült, hiszen rájött arra, hogy a rendszerben akkor is van rendszer, ha látszólag nincsen benne semmilyen rendszer, ez a dolog nyitja: pontosan erről szól az a bizonyos 613 parancsolat is.
