mazsihisz.org
Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége
Eseménynaptár
2019. Augusztus « | »
H K Sz Cs P Sz V
      1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30 31  
Szavazó

Kácsor Zsolt: Doktor Moll és az igazi profi

2018-12-13 21:32:54
AJÁNLD ISMERŐSÖDNEK Cikk ajánlása    NYOMTATÁS Nyomtatás    Betűméret növelése Betűméret Betűméret csökkentése  
Share   Megosztás

doktomoll.jpg
Doktor Moll, a profi (Fűszeres Bodrogi Eszter) és a kis segítők társaságában


Doktor Mollnak jó kis hete volt, mert hanukai jelleggel minden nap fánkot evett, méghozzá mindig különböző helyeken majszolt fánkot Miskolctól Budapesten át Székesfehérvárig, szerencséje volt, hogy sokat utazhatott, de az ünnep Budapesten sem hagyta cserben, igaz, itt már nem zsinagógáról zsinagógára, hanem a vendéglátóknak köszönhetően lakásról lakásra haladt, és a végén már ösztönösen ment az illat után, és a szimata sehol sem csalta meg, hiszen a fánk mindenütt ugyanolyan finom volt, azaz friss, illatos és meleg, ami persze nem szó szerint igaz, hanem érzésre, a mindig friss, illatos és meleg fánknak ugyanis az a magyarázata, hogy mindenütt olyan szeretettel fogadták őt, meg az ismerős és kevésbé ismerős vendégeket, mintha

csak most és csak nekik és csak itt

volna ünnep az ünnep, sőt, az egyik háztartásban Doktor Moll még a latkesz elkészítésébe is besegített, amit ő amúgy nem is latkesznek hív, hanem macoknak, és ha rajta múlik, bőven szokott bele szerecsendiót őrölni, most azonban először is krumplit darált, méghozzá úgy ötven főre,  holott végül száznál is többen jöttek, csak jöttek, jöttek, jöttek az emberek, és mindenki latkeszt kért, meg fánkot, amelynek tésztájába a konyhán narancshéjat is reszelt egy igazi profi, akit Doktor Moll csak bámult, mert az igazi profi úgy mozgott a konyhában, mint egy magányos táncos a színpadon, azaz gyorsan, pontosan, biztonságosan és művészien, nem feszélyezte sem a közönség, sem a határidő, hanem csak a saját időmértéke szerint dolgozott semmitől és senkitől nem zavartatva, a kész mű pedig

maga volt a csoda,

az a friss, illatos és meleg fánk azzal az enyhe narancs aromával, úgyhogy Doktor Moll felfalt négy mackot, három fánkot, és a csípős hidegben megivott rá két nagy pohár forralt bort, aminek az igazi neve természetesen nem forralt bor, hanem borralt for, legalábbis két nagy pohár után általában már megérik az idő arra, hogy a dolgokat átnevezzük, magyarán átértékeljük, azaz megszenteljük, még pontosabban szólva fölavassuk, az igazán fontos dolgokat ugyanis évről évre újra át kell értékelni, meg kell szentelni, föl kell avatni, ez az ünnep csodája maga, hogy képesek legyünk beleújulni a saját múltunkba, nem feszélyezve sem a közönség, sem a határidő által, hanem csak a saját időmértékünk szerint alkotva  semmitől és senkitől nem zavartatva, legyen az a mű akár fánk, akár latkesz, akár univerzum.
 

 
Hírlevél







Twitter
 

Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége | Minden jog fenntartva © 2008