BABIJ JAR
A keleti fronton, a Szovjetuniótól rövid idő alatt elfoglalt területeken a Gestapo négy különleges bevetési csoportot (Einsatzgruppe) állított fel, azzal a feladattal, hogy szisztematikusen elpusztítsák a helyi zsidó lakosságot. Göring írásban adta parancsba Heydrich SS vezérőrnagynak, (Gruppenführer) hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést „a zsidókérdés teljes megoldására (Gesamtlösung der Judenfrage) Európa német befolyás alatt álló területén" (1941. július 31.) Mindenütt, a Baltikumtól és Észak-Oroszországtól (EinsatzgruppeA) Fehér-Oroszország / Belaruszon (Einsatzgruppe B) és Ukrajnán (Einsatzgruppe C) át egészen Beszarábiáig és a Fekete-tenger partvidékéig (Einsatzgruppe D) a legegyszerűbb eljárást alkalmazták: a tömeges kivégzést, tömegsírban elföldelést. A rigai vérfürdő során (1941. december elején) Németországból áttelepített zsidókat is kivégeztek. A megszállt területek zsidó lakosságát egyszeruen árokba lőtték. Ezeknek a kivégzéseknek a jelképe lett egy Kijev melletti szakadék, Babij Jar, ahol a németek és ukrán segítőik 1941 oszén, éppen a zsidó újév két napján (szeptember 29-30.), 34000 embert lőttek agyon, és a következő több mint két év folyamán (1941 vége -1943 eleje) újabb százezernyi áldozatukat végezték ki itt: a gödrök fölé hányt föld véres volt még évekkel később is.