KAMENEC-PODOLSZK
1941 nyarán a magyar hatóságok Budapesten valamint az 1938-1940-ben Magyarországhoz csatolt országrészekben, mint, Máramaros, Kárpátalja, összegyűjtötték az ott meghúzódó, ún. rendezetlen állampolgárságú - gyakorlatilag: a szomszéd országokból menekült-zsidókat, köztük igen sok magyar ajkút is, és -Bajcsy-Zsilinszky Endre országgyűlési képviselő közbenjárása és többen mások, köztük Slachta Margitnak, egy keresztény női rend legmagasabb körökbe is bejáratos vezetőjének informális tiltakozása ellenére tehervagonokban elszállították oket, mintegy 18.000 fot, „Galiciába", amelyet a zsidókat mint kazárokat gúnyoló magyar közvélemény az eredeti hazájuknak tekintett: Kőrösmezőre, onnan, pedig a német katonai ellenőrzési vonalon túlra a németek (SS), ukrán fegyveresek közreműködésével, augusztus 27-28-án Kamenec-Podolszkban, bomba-kráterek szélén, mintegy 14000 főt géppisztoly-sorozatokkal kivégeztek közülük. Ez az esemény volt a magyar Holocaust előjátéka. Hasonló módon gyilkolták meg román hatóságok a bukovinai, moldvai és beszarábiai zsidók több százezres tömegét a Dnyeszter északkeleti partjának térségében, Transnistriában (1941. július-november).