KERESZTÉNY LELKIISMIERET-VIZSGÁLAT
A keresztény egyházakban komoly lelkiismeret-vizsgálatot indított el a Holocaust utáni döbbenet. Magukat a keresztény egyházakat és vezetőiket, köztük XII. Pius pápát is, súlyos vádak érték: világossá vált, hogy a zsidóüldözések idején egyik egyház sem tett meg mindent, hogy feltartóztassa a népírtást, jóllehet egyenként számos egyházi intézmény és magánszentély áldozatosan vett részt az üldözött zsidók mentésében. A keresztény egyházak körein belül is voltak áldozatok a kikeresztelkedett zsidók. (Közülük a legnevesebb talán boldog Edith Stein német Filozófus, karmelita apáca, akit egy hollandiai rendházhól hurcoltak el Auschtwitzba.) Felül kellett vizsgálni azonban a kereszténység történeti zsidóellenességét is. Nyugat-Európában a mindkét fél részéről kezdeményezett zsidó-keresztény párbeszéd az önvizsgálat fórumává vált. Az egyházak egy része hivatalosan is megszüntette a zsidók közötti térítést, és erélyesen fellépett az egyházi antiszemitizmus minden megnyilvánulása ellen. Meggyökeresedett az a theologiai gondolkodás, hogy a zsidóság nem pusztán előzménye a kereszténységnek, mint ahogyan a középkorban hirdették, hanem idősebb testvére, és önállósága, a kereszténység vallásgyakorlatától eltérő vagy theologiai tanításával szembehelyezkedő elemei mellett is, példa és érték a kereszténység számára.